Szent meggyőződéssel hiszem – tudom –, hogy a madarak nagyon gyorsan megtanulják ki az az ember, akitől nem kell tartaniuk. Felismerik. Az pedig még kérdésként sem merül fel, hogy megjegyzik azokat a helyeket, ahol téli eleség várja őket: nem véletlenül ismétlik el a madarászok ezerszer, hogy aki egyszer elkezdte etetni a madarakat télen, az ne hagyja – az nem hagyhatja abba – mert az állatok számítanak arra az energiaforrásra már kora reggeltől, a zord éjszakák után. A télnek pedig még nincs vége. Éjszakai fagyok, hideg szelek. Egy őszapó mindössze 10 gramm. Ha nagyon kövér. Egyébként inkább csak hét-kilenc.

 Mottó 1: "Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérünk magától valamit." (Bacsó Péter: A Tanú)

Mottó 2. : "A Két Perc Gyűlöletben nem az volt a borzasztó, hogy mindenki köteles volt részt venni benne, hanem az, hogy lehetetlen volt elkerülni a belekapcsolódást. " (Orwell, 1984)

Mottó 3. : "Ezt az ócska, hazug, uszító levelet ma hozta a posta. A levél írója a régi rendszerben is jó elvtárs volt, még III/2-es ügynökként is „védte a hazát”. Kádár elvtárs hű katonája ma még jobban teljesít" (Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere)

♣

Nehéz ügy ez. Minden oldalnak jut az igazságból. A hazugságból is.

♣

Felkavaró tartalom: Felhívom az olvasók figyelmét, hogy ebben a posztban,  a "keresztény", a "zsidó", az "iszlám" , a "haza" szavak is szerepelnek, némelyik többször is, ezért a poszt elolvasása az álliberálisokra életveszélyes lehet.

♣

Frissítés 2020. Március 23.: a foto elérhetőségét utólag, valamikor megváltoztatták -talán a koronavírus miatt, ugye- de ha a linkre kattintasz látod melyik kép szerepelt itt.

Kedves ellenségem. Orbán Viktor fogadja a Parlamentben Soros Györgyöt 2010 októberében Fotó: Pelsőczy Csaba / Miniszterelnökség/

♣

2017 második felében egy májfoltos bőrű, zsidó öregember arcképével árasztotta el a kitartott kormányzati médiát és az ország majd minden településének utcáit a fideszes propagandagépezet. A hónapokig tartó, intenzív kampány -amely nagyon óvatos becslések szerint is minimum 20 milliárd forintjába került az adófizetőknek (az 30 és a 40 milliárdról szóló számok is vidáman röpködnek a levegőben)- a közvetlen és közvetett tiszta politikai hasznon túl, a mai naptól egy másik biztos eredményt is elkönyvelhet: a választók egy speciális szegmensének elsöprő többsége, meg van győződve róla, hogy Soros György pártja is indul a választásokon. Szerintem e hír hallatán, még akkor is, ha a kérdésfelvetés eleve manipulatív volt, nem marad más, mint hogy mindenki zokogva leboruljon a sarokba, és leigya magát a márgás, agyagos, sárga földig.

Szita Károly, Kaposvár polgármestere és a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke, a hónapokig tartó Soros-kampány lassú kifulladása után vette át a stafétabotot. 2017. decemberében levélben fordult a települések vezetőihez, amelyben a tőzsdei spekuláns és az általa finanszírozott civil szervezetek elleni közvetlen, helyi fellépést sürgette.

2018. Január 12.-én, több száz Jónás polgármester és csatolt részeik, településeik zászlóival összegyűltek egy építészetileg látványos, ám klasszikus magyar életutat befutó, jobb sorsra érdemes cethal gyomrában, ahol lőn világosság, akarat, tettvágy és lelkesedés, majd hazatértek, hogy a helyes irányról esetleg letérni szándékozó saját Ninivéjüknek megvilágítsák az egyetlen és igaz utat.

Ennek Nagykovácsit érintő vonzatairól és eredményéről, és ehhez köthető tágabb értelmű jelentéséről szól ez a poszt.

Mottó: Ne hagyja magát átverni, becsapni és megkárosítani! (Juszt László harcos fogyasztóvédelmi televíziós magazinjának emblematikus zárómondata)

Az alap

Január 17.-én az egyik helyi ismerősöm, kivel nem kifejezetten állunk azonos oldalon kies világunk állapotának megítélésében, vagy legalábbis nem mindenben, és akivel igen gyakran és hosszú évek óta folytatok vitákat és beszélgetéseket a politikai közéletről, átküldött nekem egy linket, olvasásra.

Elolvastam. Öt napig vártam ezzel, míg lehiggadok, de úgy érzem ki kell írnom magamból, hogy megszabaduljak tőle, mint bő folyadékbevitellel a mérgektől, influenzajárvány idején. 

Bassza meg.

A kurva életbe. Sírjak? Röhögjek? Ekkora zseni vagyok. Nem örülök neki. Egy az egyben betolhatnám ide ezt az egy évvel ezelőtt írt posztot.

♦

forrás: index

"Tomi fő politikai célja, hogy legyőzze Andrist "

Ha az index hírportál lehoz egy cikket a Momentum belső válságáról, ilyen címmel, akkor a partinak vége. Ezt mindenki átveszi, ezt mindenki felboncolja, ezt mindenki szemlézi, ezt mindenki kimazsolázza, majd a lavina végigdübörög az egész médián, teljesen elsöpri a pártot, és mire leülepszik a förgeteg, már csak a politikai hullákat ássák ki a hó alól.

♦

Németh László hódmezővásárhelyi esperes-plébános egy szentmise után, melyet nem ő tartott, a templomban fullban tolta a pártpropagandát, de e tekintetben semmiben sem maradt le a kritikájának céltáblájától, Márky-Zay Pétertől, aki viszont egy modern ellenzéki-vallási szentélyben, a Hír Tv Egyenesen című adásában jutott el-az én szememben- ilyen szellemi magasságokba.

Zsák a foltját, megtalálta. Ejtenék én erről a közéleti-politikai-emberi afférról, néhány keresetlen szót.

Csak másképp, mint amire számítasz.

Nagykovácsi vagyoni helyzete -gazdagsága vagy szegénysége- örök téma a faluban. Hat évvel ezelőtt is szóba került.

Ez a poszt a Nagykovácsi, a gazdag című posztnak a kisérője, annak szerves része, csak nem terheltem meg vele a szöveget. Egy komment, amit a nagykovacsi.net Civil Közösségi hírportál Fórumán jelentettem meg, 2011-ben, válaszként a helyi sportegyesület által rendezett vitafórumon elhangzottakra. A felvétel onnan indul, amikor Bedő István képviselő felszólal, mert a kommentben az ő, "Nagykovácsi egy szegény falu" mondatára reagáltam. Bedő István volt az önkormányzat képviselő testületében -többek között-  a helyi sportügyekért felelős kapcsolattartó. A Nagykovácsi Sport Egyesület és az Önkormányzat szinte állandó, kőkemény, vitriolos vitákat folytatott (személyesen, vagy nyílt levelek formájában az akkori Önkormányzati hírekben például, illetve ilyen közösségi eseményeken, mint a videón) ,amelyek igen gyakran kaptak politikai színezetet is. A vitatémáknak volt két állandó pontja: a helyi focipálya minősíthetetlen talajáról, illetve az focisták öltözőjének gyalázatos állapotáról még más sportegyesületek is megemlékeztek egy-egy mérkőzés után írott beszámolójukban. Az NKSE sikeres és a sportolók körében közkedvelt elnöke, a képviselőjelöltként is induló Varga László és a Bencsik Mónika vezette önkormányzat nem járt össze hetente örömbulizni, ha finoman akarok fogalmazni. Ennek ellenére, az állandó harc végül meghozta a gyümölcsét, és az Építészeti Aranykor tortájából az NKSE -nek is jutott egy tartalmas szelet. Addig azonban még sok bőrlabdát szétrúgtak a focipályán.

"...Az 5000 főnél nagyobb települések Budapest nélküli rangsorában az egy főre jutó vásárlóerő országos átlaghoz viszonyított aránya alapján az első öt helyen Paks, Üröm, Nagykovácsi, Budaörs és Solymár áll."

Nagykovácsi a GfK vásárlóerő-indexen alapuló kutatásai szerint, hosszú évek óta tartja a helyét a 10 leggazdagabb település között, ma már inkább az első ötben, akkor is ha a csóróságtól kilóg az a nagyon európai seggünk a gatyából, en bloc.

A gazdagság. Az sokféle lehet: anyagi, lelki, tudáson alapuló, hitbéli, természeti, nyersanyagokat érintő,...a sor végtelen. Nehéz téma ez. Magyarországon pedig, az általános sárga irigység földjén, ahol egy baloldali politikai párt egy másodperc alatt teljesen hülyét csinál magából egy rossz ízű szlogennel, és ahol a gazdagság konnotációja a tolvajláshoz, lopáshoz, csaláshoz, átveréshez, közpénzek kitalicskázásához kikamionozásához, a korrupcióhoz, strómanokhoz, hatalmi összefonódásokhoz kapcsolódik, még nehezebb ezt a helyén kezelni.

Nagykovácsi esetében azonban egészen pontosan körülírható és magyarázható.

Emlékeztető:

"...nagyon sok mindent eltanulhatunk tőlük: többek között azt, hogy egy település, civil szerveződésben átadja egymásnak a tudásanyagát és képezze magát. A kertkultúra szempontjait figyelembe véve, nagyon érdekes meglepetések értek, mert pl. az Alpesi Kertszövetségben a minisztertől a géplakatosig, a hajókapitánytól a középiskolai tanárig mindenki találkozik ezen a platformon, mindenki képzi magát, és így létrejön egy olyan alap, amiből lehet kertet építeni.

Hogy mi ez az alap? Ezt én úgy szoktam megfogalmazni: ez az alap, az Amatőr Profik Nagy Tömege.

Ők azok, akárcsak önök, akik igazi foglalkozásukra nézve bárkik lehetnek, de egy valami összeköti magukat, ezt a társaságot: egyrészt a tudásvágy, másrészt a minőség. Minőséget úgy tudunk előállítani, a kertet tekintve, még ha nem is szereztünk diplomát a felsorolt szakágakból (kémikus, talajtanos stb.), hogy egymás között olyan információcserét bonyolítunk, és annyira átbeszéljük a tapasztalatainkat, hogy az előre vigyen mindenkit. Tehát az amatőr profizmus, legyen az egy Nagykovácsi nevű településen, ahol kiépül s létrejön egy olyan versenyhelyzet, ami nem hasonlítható a Kádár korszak „Tiszta udvar-rendes ház“ megmosolyogtató igyekezetéhez, hanem valóban tudásalapon működő, mindenkinek a hasznára váló közösséget hoz létre. Tehát az amatőr profik tehetik meg majd azt, hogy kizárják és kiszűrjék azokat a hibákat, amelyek a legjobb szándék ellenére is eltéríthetik a vágyott céltól a kertek szerelmeseit.”

Mit ültessünk a kertünkbe, Nagykovácsiban? – tette fel a kérdést Kósa Géza, a vácrátóti botanikus kert igazgatója az előadásában. A kérdésre adott válaszait, Amatőr Profi kertészként, vagy még inkább Professzionálisan Amatőr kertészként, megtoldanám az enyémmel, részben Nagykovácsira kiélezve és a saját tapasztalatainkra hagyatkozva. 

Mit ültess? Cserszömörcét. Százat. Ezeret.

Néhány kertész most, ezt a javaslatot elolvasva, valószínűleg sírva fakadt, és szeppukut követett el. Cserszömörcét? Nagykovácsiban? Valóban van benne kockázat. Olyan kockázat, amit megéri vállalni. 

Nagykovácsiban, -a civil szféra szabadon választható információs kapui mellett- elvileg minden hivatalos kommunikációs csatorna rendelkezésre áll ahhoz, hogy a polgárok széles körű tájékozottságra tegyenek szert a falu életét érintő ügyekben.

• A nyilvános képviselő-testületi ülések, illetve az ezekről készült jegyzőkönyvek, videoanyagok.
• A folyamatosan frissített Honlap.
• A naprakész Facebook oldal.
• A havonta megjelenő Tájoló.
• A havonta készülő Polgármester válaszol televíziós interjú.
• A képviselők és a hivatal dolgozóinak telefonos  és/vagy e-mail címei, elérhetőségei.
• A személyes megkeresés a Polgármesteri Hivatal ügyfélfogadási idejében.
• A Polgármester, az Alpolgármesterek, a Jegyző Fogadóórái.
• Az évenkénti közmeghallgatás.
• A polgármester saját honlapja, blogja.
• Közérdekű adatigénylések, és ha minden kötél szakad, a klasszikus postai levelezés.

Ezeken a demokráciában elengedhetetlenül szükséges kommunikációs csatornákon túl, - amelyek nem mindegyike található meg minden magyar településen- elég ritkán fordul elő e kies honban, hogy egy politikus önszántából újabb terepet nyisson a közvélemény számára.

Ennek a blognak minden posztja egy nagykovácsi történet. Még az is, amelyiknek semmi köze Nagykovácsihoz, mert azokat is egy nagykovácsiban élő ember írja. Vannak olyan önállóan is életképes történetek, amelyeket beágyaztam egy adott poszt tágabb kereti közé, mint például a szemetes zsák támadását , vagy a nagykovácsi kutyamészárolást, de rájöttem, hogy olyan sok apró történettel van tele a padlás az elmúlt 18 évből, hogy apró csokrokba fűzve is az asztalra lehet őket tenni, és egyébként így is bármikor idézhetőek. Ez lesz a Nagykovácsi történetek. Egy önálló sorozat. Ez az első darabja.