Mottó: "Nem szarhatjuk le a gyermekeinket és a jövőnket." (Horgas Péter, a Nagykovácsi Civil Fórum alapítója)
Ha már szakítunk a politikai korrektség mocsarával, akkor beszélgessünk egy kicsit a leszarom-beleszarok attitűd kiteljesedéséről, 2017. március 6.-án.
Szinte mindig kínos precizitással ügyeltem arra, hogy soha, semmiféle jogszabályt, előírást, törvényt, rendeletet ne sértsek meg sem a fizikai, sem a virtuális életem során. Nem mindig volt könnyű. Túl sok a csapda.
2006 óta készítek közéleti/önkormányzati/személyes érdeklődési körömbe tartozó beszámolókat Nagykovácsiban tartott előadásokról, rendezvényekről, hivatalos eseményekről. A legtöbbet 2010 és 2014 között raktam fel a nagykovacsi.net Civil közösségi Hírportál fórumára. Rendszeresen részt vettem testületi üléseken, képviselői tájékoztatókon, a választások idején rendezett képviselői bemutatkozásokon, illetve előadásokon, közmeghallgatásokon, és ezekről a legtöbb esetben szó szerinti, vagy nagyon részletes beszámolókat írtam. Ezen a blogon eddig kettő ilyen szerepel: az 5 részes Mit ültessümk a kertünkbe? és a 2 részes Építő energiák sorozat. (kertészet és építészet)
De a mai az első beszámoló, ami nem újraszerkesztett archív anyag.
Györgyi Zoltán főépítész és Beleznay Éva urbanista/építész, Budapest exfőépítésze, az est második felében (képkocka a videofelvételből)
"...Nagyon bízom abban, hogy ez a kezdeményezés segíthet a béke, a tisztelet, az értelmes és figyelmes emberi párbeszéd megteremtésében..." (bejegyzés, október 25. facebook)
Szép gondolat. Akkor ez a keddi esemény nyugodtan elkönyvelhető a cél felé vezető úton elszenvedett kudarcnak.
Mottó 1.: “...Az ország építészeti arculata egyre zűrzavarosabb, településeink egyre csúfabbak. A pénz pallérozatlan uralma, a külföldről beoldalgó építészeti import sokszor alacsony minősége, az új építési anyagok silánysága, az építészek jó részének csalfasága, az építészet egyetemes szellemi jelentőségének csökkenése miatt gyorsan halad Magyarország építészeti képének torzulása…” (Janáky István, szakmabelitől)
Mottó 2.: "...Több órán keresztül tarthatjuk az ülést. Ezt azért mondom, mert a tervtanács munkája mindig nagy vitát vált ki. A szakmai és a civil emberek véleménye nagyban eltér egymástól. Ennek vannak szakmai és politikai kérdései is. " (Bencsik Mónika, polgármester)
Mottó:
(diskurzus az esztétikáról az egyetemen)
Megszületett Magyarországon egy jogszabálygyűjtemény: "ez a Településkép védelméről szóló 2016. LXXIV. törvény , ami a települések esztétikus lakókörnyezetének kialakítása és védelme érdekében a Településképi Arculati Kézikönyv bevezetésével hiánypótló módon teremt lehetőséget a jellegzetes települési karakterjegyek meghatározására és társadalmasítására. A kézikönyv nem kizárólag szakembereknek készül. Elsősorban a települési döntéshozók és a lakosság tájékoztatását segítő, szemléletformáló kiadvány. A jogszabályok útvesztője helyett röviden, lényegre törően és mindenki számára érthető módon mutatja be egy közösség környezetalakítással kapcsolatos elvárásait.
A települések számára a kézikönyv meghatározza a településkép jellemzőit, az ennek szempontjából egymástól jól elkülönülő településrészeket arculati jellemzőikkel és értékeikkel, a településkép minőségi formálására vonatkozó javaslatokat, valamint a településképhez illeszkedő építészeti elemeket, beépítési vázlatokat, és egyúttal irányt mutat az építtetőknek.
Tekintettel arra, hogy az arculati kézikönyv egy ez idáig nem létező, újonnan bevezetett szabályozási műfaj, a Miniszterelnökségen elkészült egy Településképi Arculati Kézikönyv-minta, melyet a települések felhasználhatnak saját arculati kézikönyvük elkészítéséhez,
Az előkészítő és megalapozó munka tapasztalatai alapján készült jelen Útmutató ami mindenekelőtt a polgármestereknek, a főépítészeknek, és a kézikönyvek kidolgozóinak munkáját hivatott segíteni.
Az Útmutató az arculati kézikönyvek megvalósításának folyamatát lépésenként mutatja be, megkönnyítve azok munkáját, akik a kézikönyv magas színvonalú elkészítésének munkálataiban részt vesznek..."(kormányzat)
Az arculati kézikönyvről külön posztot fogok írni, de odáig a Tervtanácson keresztül visz az út. A Tervtanács: Nagykovácsi építészeti és építéstörténeti Rómája. Minden út ide visz.
Persze. Értem én. Mindenki érti. A legszigorúbban vett, megkérdőjelezhetetlen magánügyed, hogy neked mi nyeri el a tetszésedet. Neked így jó, neked ez tetszik, a többieknek coki. A te ízlésed, a te ruhád, a te cipőd, a te ékszered, a te órád, a te autód, a te biciklid, a te lakásod, a te bútoraid, a te festményeid, a te fotóid, a te hobbyd, a te csajod, a te pasid, a te transzvesztitád, a te könyved, a te youtube zenelistád, a te blogod, a te filmgyűjteményed, a te kedvenc városod, a te világod, amilyen hülye vagy, én úgy szeretlek. Így neveltek, így tanultad, ezt szívtad magadba, erre van pénzed, ezt tudod, ezt ismered: a te életed, és csak a tiéd, minden szellemi és fizikai vagyontárgyával és személyes vonatkozásával együtt, amihez soha, sehogy, senkinek, semmi köze.
Bármilyen is az az élet, neked így tetszik, és pont, és ha ezren mondják valamiről, hogy szép, te akkor is szabadon kijelentheted róla, hogy ronda. Nem oszt nem szoroz, mert az ízlés országútján te nyugodtan haladhatsz bármikor a forgalommal szemben.
De vajon hol húzódnak a szabadságod határai? Hol kezdődik és meddig terjed? Az életet szabályozó határvonalak –elvileg – világosak és egyértelműek: erre szolgálnak a törvények, a jogszabályok, az előírások, a rendeletek... és a moderálási elvek is. Az ízlésed csak rád tartozik...de meddig? Mi a helyzet az ízlés kiterjesztésének határaival? Meddig feszítheted a húrt? Az ízlést sok tényező formálja, szociokulturális beágyazottsága pedig elvitathatatlan: ez önmagában is konfliktusok forrása lehet. amikor két különböző világlátás kerül egy közösségen belül össze. Meddig hivatkozhatsz a szokásjogra, a tradíciókra, a vallásodra, a hited parancsaira, a szociális körülményeidre, a családi helyzetedre, az anyagi kényszereidre, a családi háttered kapaszkodóira, a neveltetésedre, a szabadságjogaidra, abban ahogy élni akarsz ebben a világban vagy az adott közösségben...és meddig hivatkozhatsz az egyéni ízlésed szabadságára? Mikor jön el az a pillanat, amikor az ízlésed, vagy éppen bármiféle ízlés hiánya már nem csak a magánügyed? Mikor következik be az a pillanat amikor az ízlésed/ízléstelenséged tettei és következményei kitüremkednek a személyes határaidon túlra?
Persze, jól mondod.
Az adófizetők kínnal, vérrel, gyötrelemmel megkeresett adóforintjaiból élő apparátusoknak éppen az a dolga, hogy a magyar népet szolgálják, legyenek akár az országgyűlésben, önkormányzati testületekben, hivatalokban vagy hatóságokban. Minden létező rendű és rangú, közbizalommal és közpénzzel felruházott személynek az a kötelessége, hogy az esküjéhez hűen szolgálja a megbízóit: e kies hon polgárait. Magyarországot. Az a közszolgálati nulla kilométer kő, hogy ezt a feladatot a legjobb tudásuk szerint, becsülettel és tisztességgel ellássák: erre tehát szót vesztegetni is felesleges...lenne. Normál üzemmódban, a polgároknak látniuk kell, hogy a befizetett adóforintjaik jól hasznosulnak: minden területen fejlődik az infrastruktúra, tehát javulnak az általános közszolgáltatások, javul az oktatás, az egészségügy, a közbiztonság, a hivatali ügyintézés, ...javul az életminőség, gyarapodik az ország. Nem jár külön elismerés azért, mert elvégzik, mert jól végzik el a munkájukat: ez a minimum, amit elvársz azoktól, akik a pénzedet kezelik, és akiket a választók akarata hatalomba emelt.
Ám, ha ez ennyire evidens -és az egész világon, a demokratikus berendezkedésű, civilizált országok mindegyikében az, elvileg- akkor hogyan lehetséges, hogy bármilyen híroldalt megnyitva, a nap 24 órájában ömlik a világ négy sarkából, mindenhonnan, a tömény, sűrű, ragacsos, bűzlő szarfolyam?
Közpénz jellegüket elvesztett közvagyonok, írányított és túlárazott közbeszerzések, haveroknak szóló meghívásos pályázatok, leplezetlen korrupció, jobboldalhoz közeli és baloldalhoz közeli cégek ólálkodása a közpénzlenyúlás minden frontján, felesleges gigaberuházások, szétrohadó közművek, silány infrastruktúra és összeomló közszolgáltatások, hatalmi arrogancia és visszaélés, a transzparens társadalom teljes leépítése, nyuszi barátainak, rokonainak és üzletfeleinek gátlástalan tolvajlása, milliárdos táskahordozók és strómanok, a szervezett bűnözés és a politikai hatalom összefonódása...tovább is van, de minek mondjam még. Az eredmény ismert: protestszavazások, zavargások, tüntetések, a politikai elit elutasítása, brexit...a politikai korrektséggel mindenkinek tele van a töke. Borítékolható volt. Nem lehet már politikailag korrekten szót ejteni Magyarország/Európa/USA/a Világ állapotáról. Eddig se lehetett, és eddig se kellett volna.
De ha ez így van -és így van- akkor talán mégsem annyira felesleges felidézni a közszolgálat pozitív pillanatait és eseményeit. Hasznos, szép, és jó dolgokat. Olyan eseményeket, amelyek például e falusi metropoliszban, Nagykovácsiban történtek meg. Az ördög természetesen itt is a részletekben rejlik, és a részletek fontosak a teljes kép árnyalataihoz, de a részletek még várhatnak.
Itt az ideje, hogy az őz, a madárexpressz után, megpróbáljak végre felrobbantani egy cukiság gránátot. Ilyen még úgysem volt a blogon.
Az emberi közösségek és az állatvilág békés együttéléséről vagy éppen összebékíthetetlen összeütközéséről szóló beszámolók mindennaposak a világ híroldalain. A globális felmelegedés katasztrófális hatásai...a minden szabályozás és gátlás nélkül terjeszkedő és terpeszkedő emberi települések...a természetből egyre nagyobb területeket kihasító ipari, mezőgazdasági övezetek...vagy egyszerűen csak az adott égövben közeledő tél készteti, kényszeríti új túlélési stratégiákra az állatvilágot.
Medvék sétálnak Erdély falvaiban, párducok merészkednek be India városaiba, fókák kunyerálnak ételt az izlandi halboltból a rakparton, elefántokat kergetnek a termés közeléből Afrikában, sasok fészkelnek az USA felhőkarcolóin, őzek sétálnak Nagykovácsiban, rókák kotorásznak a szeméttartályok mellett, a madáretetők környékén olyan erdei madarak is felbukkannak, amelyek addig inkább elkerülték az emberek otthonait...A sor végtelenségig folytatható.
Folytatom is.
