Mottó 1.: "Mégis, mire várnak?! Csak állnak ott és meresztik a farkukat!" (Éjszakai rohanás, minden idők legzseniálisabb és legszókimondóbb magyar szinkronjával elkészített amerikai vígjáték, ki ne hagyd, megunhatatlan, az összes szereplő (a szinkronszínészek is) brillíroznak benne)

Mottó 2.: "...20 éve koptatom ennek a falunak az utcáit, bejártam minden zugát. Sokkal ritkábban ugyan, de a mai napig elfog az az érzés, hogy a Zsíroshegyalján megállt az idő. A falunak ennek a településrészén mintha minden lassabban történne. Az önkormányzat -a mindenkori lehetőségeihez mérten- a Zsíroshegyaljára is pumpálta a pénzt az infrastruktúra kiépítésére, a jobb utakért, az élhetőbb lakókörnyezetért, és az utóbbi 10 évben ez a változás nagyon látványos. Elvileg tehát nincs semmi hiba a képben. Mégis van valami elfeledettség itt a levegőben, mintha az elmúlt ciklusok önkormányzatai állandóan botladozva mozogtak volna itt...és bizonyos területeken, egyes problémák orvoslásában talán lassabban reagálnának ma is ezen a vidéken...A lakott területek között (ez nagyon fontos kitétel) nagyon sokáig a Zsíroshegyalja volt a Nagykovácsi önkormányzat rossz szelleme: a hely, ahol nem haladt semmi, vagy nagyon lassan haladt minden, vagy nehézkesen és rosszul alakult, aminek gördülékenyen és jól kellett volna..."(Nagyon zsír)

♥

A Víg End korszak 2001/2002-ben néhány tollvonással véget ért: a nagyszabású belterületbe vonások elindították Nagykovácsi építéstörténetének új korszakát. A régi világ lassú lecsengésének mai napig tartó folyamatában, miközben az egyre nagyobb számban beköltöző/betelepülő polgárok átalakították Sufnia, -tehát az egykori zártkertek- fizikai/szellemi/szociológiai karakterét, akadt egy dolog a Zsíroshegyalján is, ami pontosan ugyanolyan elemi erejű igénnyel jelentkezett az itt lakók körében, mint bárhol máshol a falu lakott területein.

Egy helyi játszótér létrehozásának vágya.

Mi köti össze az Ebadta játszóteret, a Virágos-parkot és a Csillagfürt-parkot és a Nádas-kerti sportpályát/focipályát?

Mind a négy a Játszótér-diplomácia eleven sikertörténete. 

Ezmiezmiez? Elmondom.

Nagykovácsi a mi kis Nagy falunk, de főleg azoknak, akik nem csak itt laknak, hanem itt is élnek.

Vannak csodálatos utcai kertjeink, vannak állataink, vannak arcaink és pillanataink, vannak apró parkjaink és játszótereink, vannak szép kerítéseink, és vicces tábláink, örülhetünk minden cserszömörcének, összefuthatunk egy szelíd őzzel, és sétálhatunk a falu kék aranytartaléka körül, körbeölelnek bennünket a hegyek, jutott ide a történelem és az építéstörténet klasszikus sorsot bejáró fejezeteiből, ahogy az építészeti aranykorból és építészeti minőségből,...múlt, jelen és jövendő, mindez nálunk szerves egész. Itt élünk Nagykovácsiban, és bár a Balatonnál nincsen számomra szebb hely a Földön, azt hiszem hálával tartozom a sors, a szerencse, a véletlenek, jómagunk, az ösztönökre hallgató ingatlanvadászat, a gyors döntés és a jó helyzetmegítélés sajátos és veszélyes elegyének, hogy 20 évvel ezelőtt lehorgonyoztunk itt. Ma már ez képtelenség és elérhetetlen lenne számunkra. Mindenki felteheti magának a kérdést, hogy érdemes-e ide költöznie, de a tapasztalat szerint elsöprő az igenek aránya. A felületes szemlélőnek húsz évvel ezelőtt talán ez még nem volt minden vonatkozásban ennyire egyértelmű, mint manapság, ma viszont már azoknak a problémáknak a többsége nem is létezik...igaz, van helyette más.

Nagykovácsi Magyarország egyik ékköve, és minden statisztika és minden tárgyszerű ingatlanpiaci ítélet szerint is benne van e kies hon 10 leggazdagabb, legszebb és legélhetőbb települése között. Népszerűsége töretlen, az ország minden részéből költöznek ide, a budapesti agglomerációban pedig az első három első célpont között van...abban a vagyoni szegmensben, akiknek a tagjai ezt a gazdag falut megfizetni képesek.

Jut nekünk Friss Levegő...és az Áradó Fény és a Tér megélésének élménye is.

Lubickoljunk egy kicsit az utóbbi kettőben, a Fényben és a Térben.

Mottó: Fel is Út, le is Út.

♦

A mai napon, 2019. Szeptember 5.-én, ha az időjárás is engedi, elkezdik felrakni a záróréteget/a kopóréteget is a Zsíroshegyalján az Erdősétány utcára. Az útrekonstrukciót mutatom be a blogposztban.

Szubjektív politikatörténet a 2019-es önkormányzati választási kampányról. Csináltam ilyet a 2014-esről is a blogon (a blog oldalsávjában ott van az összes része külön szedve, de linkekben itt is felbukkan majd), azelőtt pedig az egykori nagykovacsi.net Civil Közösségi Hírportál Fórumán, a 2010-esről. Tartom a hagyományt. Hiszen már elstartolt a helyi kampány, jóval korábban.

Vagy soha nem is ért véget.

Ebben a blogposztban, négy év és 137 blogposzt után, új vizekre evezek. Ez az első alkalom. Lesz még ilyen.

Ehhez azonban kell némi magyarázat.

L'ecsó. Ratatouille. Csodálatos rajzfilm, ki ne hagyd. kép forrása: port.hu

Ne áltasd magad.

Mindenhol vannak patkányok.

Voltak idők, amikor maga a falu volt a játszótér.

Aztán az élet iskolájának terei konszolidáltabb, zártabb, rendezettebb formát öltöttek és nyitvatartási időt kaptak, és ma már -persze a család/az óvoda/az iskola közösségei mellett- ezekben az irányítottan kialakított dühöngőkben kell elsajátítania a gyerekeknek a társas együttlét és a szocializáció harcos alapjait.

Mottó 1.: A fák: Istenek. (az én hitvallásom a témában, ezerszer ismételve)

Mottó 2. (nem először): Addig nincs vége az operának, amíg a Kövér Hölgy énekel. (Ed McBain: Fehér por)

♣

Ez egy politikai poszt. Vagy kertészeti. Vagy lélektani. Vagy családi. Vagy személyes...bár ez természetes. Vagy mindegyik. Olyan, mint az élet. Átfedésekkel teli.

De azt remélem, talán szolgál némi tanulsággal. 

Mottó: "...Annak, Aki Itt Él, ez a falu az Otthona...Annak, aki Csak Itt Lakik, ez a falu a Szállása...Azok, akik Csak Itt Laknak, nagyjából annyi kapcsolatot ápolnak a faluval, mint egy kényszerköltöző egyetemista a lepukkant kollégiumi épülettel, s benne a szobájával. Attól, hogy itt tuja van az ablak alatt, ott meg hányás, ez még ugyanaz az átmeneti, ideiglenes, jelentőség nélküli kapcsolat..." (Fagypont)