Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Nagykovácsi Szerencs-e?

Párhuzamos valóság, avagy az elmúlt 20 év tanulsága, mert Bátraké a szerencse, de a politikában a győztes nem vihet mindent.

2020. november 15. - zord íjász

szorolapok.jpgMegállítók. Országgyűlési, valamint önkormányzati választási szórólapok Nagykovácsiból. Balról jobbra: Haraszti Bálint, Kiszelné Mohos Katalin, Bencsik Mónika.

A 2019. április 8.-i országgyűlési választások Állítsuk meg őket! egyik általános, fideszes útmutatásként szolgáló szlogenje, a nagykovácsi politikai élet Fidesszel összefüggésbe hozható elmúlt 18 évének összefoglalója is lehetne. A Fidesz (1.) ma felemel téged, de holnap eldob, vagy (2.) magával ránt: ebből a két opcióból jutott a szórólapokon szereplő közszereplőknek a hosszú, vagy éppen csak a villanásnyi ideig tartó közéleti-politikai munkásságuk során. A Fidesz végül akkor aratta a legnagyobb sikerét Nagykovácsiban, amikor azt is megállította, akit nem akart: önmagát. Az aztán igazán elsöprő erejű megállítás volt. Az ehhez a ponthoz vezető utat mutatja be a poszt.

Mivel az már kiderült, hogy Amerikáig nem tudok ellőni az íjammal, és a coviddal is tele van a tarsolyom, ismét vastagon merülök kis-nagy falumnak, Nagykovácsi politikai közéletének archív, nosztalgikusan keserű, de mozgalmas közelmúltjába. Következzék egy nagyon helyi ügy, amelyet csak mi értünk és érthetünk igazából, akik emlékszünk rá, láttuk, hallottuk, átéltük...és az események mozaikdarabkáit egymáshoz illesztve bárki összevetheti az én szubjektív feldolgozásomat a sajátjával.

A végén pedig leszűrhető a tanulság.

Először egy apró kitérő.

Ma is tanultam valamit.

Amikor Szerencs polgármesterének rendszerkritikus interjújáról megírtam a véleményemet, észre sem vettem , hogy kihalt, üres, vigasztalan tájon vágok keresztül. Mindössze a tudatom mélyén pislákolt a figyelmeztető lámpa, és csak most néztem utána, hogy jól érzékeltem-e a dolgot. Igen, jól érzékeltem: egyetlen hír, egyetlen cikk, egyetlen vélemény-glossza, és egyetlen címlapos blogposzt sem volt az Indexen erről az interjúról - bár ahogy láttam, rajtam kívül nem is akadt blogger, aki írt róla, így legfeljebb az enyém futhatott volna egyet valahol a lehetséges harcmezők egyikén. De az sem futott...talán nem írtam meg elég jól, azért történt ez. Én azonban úgy vélem, hogy az Index szerkesztőségben és csatolt platformjain letiltották az egész témát, és teljes elhallgatásba burkolták Nyiri Tibor mondatait. A Fidesz ex-kedvencének, a szerencsi polgármesternek a meredek hasonlata, – amelyben a Kádár-rendszer urambátyám világát párhuzamba állította az Orbán-érával, – eltűnt a NER-média virtuális ködében, csak az ellendrukkerek hozták le a sztorit.

Több más okból is úgy vélem, hogy nem kell többé igazodnom a blogger élet címlap-nárcisztikus mellékszálaihoz, de én otthonosan mozgok a zord időkben, így ezt a dolgot elengedtem. Mert a cudar igazság az, hogy ez a poszt (azon kívül, hogy végre-valahára hosszú, amilyet írni szeretek) eklatáns példája a blog mottójának, így valójában amúgy is csekély eséllyel indulna a falunál szélesebb érdeklődési kör figyelméért: "...Figyelmeztetés: a település életéből merített és rögzített események, helyszínek, nevek, utalások legfeljebb a Nagykovácsiban élő polgárok számára lehetnek ismerősek. Ez egy ilyen blog. Háziasított. A pornó menőbb és nemzetközibb lenne, de itt, nálunk, vidéken csak ez van." 

Ígéretemhez hűen, muszáj lecsapnom a szerencsi magas labdát újra: egyszerűen bűn lenne kihagyni, és ez a poszt szinte a másikkal együtt készült el. Ideje volt már beélesíteni.

Mottó 1. : "...ebből soha nem fognak jól kijönni, és az akciójuk önleleplező erejű a rendszerre nézve, amit építettek. Akkor is, ha végül győznek. Mert van az úgy, hogy egy győzelem éppen a győztes számára jelzi a zord idők eljövetelét." ( Kínház az egész világ )

Mottó 2. :  “You may fool all the people some of the time, you can even fool some of the people all of the time, but you cannot fool all of the people all the time.” (Átverhetsz minden embert, egy bizonyos ideig,  és átverhetsz bizonyos embereket, örök időkre is, de minden embert, nem verhetsz át örök időkre. nem pont így mondta Abraham Lincoln, de attól még igaz)

1. Az önfelszámoló politikai stratégia anatómiája 

Találós kérdés.

Tudod-e, hogy miben hasonlít egymáshoz Hatvan, Püspökladány, Szécsény, Szombathely, Kengyel, Szerencs és Nagykovácsi?

Mindegyik településen fideszes, vagy Fidesz/KDNP-s belháború robbant ki. Ahogy Pilisvörösváron is anno, messzi évekkel ezelőtt, masszív nagykovácsi részvétellel, nagykovácsi szereplőkkel, és Nagykovácsi politikai tanulságaira máig tartó hatással.

A belháborúk következményeként a 2019-es önkormányzati választásokon a felsorolt településeken egy korábban a Fidesz/KDNP színeiben vagy támogatottjaként nyertes polgármester indult a párt új favoritja ellen, és a régi minden egyes esetben vagy legyőzte a frissen felkarolt pártkatonát, vagy akarva-akaratlanul szavazatokat vett el tőle, és ezáltal egy harmadik polgármester-jelöltet segítve végzetesen meggyengítette a Fidesz lieblingjét.

A másik összefüggés ott található, hogy fideszes/KDNP-s belháborúk során vagy a helyiek szemében népszerű, ismert, megbecsült, elfogadott és a települési közösségbe emberileg is jól beágyazott szereplőket akartak a háttérbe szorítani a helyi pártszervezet vagy az országos pártközpont utasítására, vagy az egymással megmérkőző szereplőknek korábban/vagy a kampány alatt sikerült kölcsönösen lejáratniuk magukat és egymást is: mikor-melyik, ez településfüggő volt.

A harmadik hasonlatosság prózaibb, de szintén nagyon jellemző: a kampány durva hangvétele és a Fidesz pártközpontból érkező Mi Mindent Is Jobban Tudunk, Pofád Befogod! izmozás megadta az alaphangot...a Fidesz végső vereségéhez.

A negyedik kapcsolódási pont egyszerűen csak roppant kellemetlen: a települések egy részében a helyi/központi főtudorok a kampányba belerángatták magát Orbán Viktort is, aki az új jelöltek többségével közös fotót is készített, de ez utólag inkább kínos és rossz ómennek bizonyult. Még a Mester varázslata sem hatotta meg a választókat az adott településeken: ez bizony kegyetlen és kijózanító pillanat lehetett, és ha van valami, ami Orbán Viktornak biztosan vörös-véres ködbe borítja az agyát, az az, ha az emberei a vesztesek klubjával boronálják össze őt, és ezáltal csorbítják a személyes nimbuszát és a kikezdhetetlennek tekintett népszerűségét.

Nem lehet vitás: a választási eredmények kihirdetése után sokakat állítottak a szőnyeg szélére, és sehol nem maradhatott következmények nélkül a kudarc...akadt még a felsoroltakon kívül is olyan falu/város, ahol a Fidesz, ha nem is belháború miatt, de elveszítette a korábban megszerzett és biztosnak vélt pozícióit. A történelmi és pártfüggetlen(!) tapasztalat szerint a vesztes csapaton belül ilyenkor azonnal megindul a politikai erózió, és a stábtagok között mindig akad néhány kőkeményen segget nyaló, tehetségtelen, kontraszelektált karrierista, akik az anyjukat is áruba bocsátanák, hogy mentsék a bőrüket, és ezek a világon mindenütt ugyanazt a módszert követik: a másik/a többiek mószerolást, illetve ezzel párhuzamosan az önfelmentést igazoló propaganda beindítását.

Minél merevebb szerkezetű egy párt, annál kevésbé valószínű a hűvös, józan önkritika, a felelősség becsületes felvállalása és elismerése -pláne nyílt, nyilvános vállalása és elismerése-  vagy a konzekvenciák levonása az egyes szereplők részéről. A fortélyos félelem igazgatja a rendszert.

Az ilyen végjáték mindig pazar műsor. Nagykovácsiban is az volt. Mivel a Fidesz 2019-es kampánya a nagykovácsi politikatörténet elmúlt 20 évének legvisszataszítóbb politikai pöcegödréből merítette a muníciót, a párt megérdemelten került oda, ahonnan az ötleteit merítette. Öt évvel ezelőtt jutott be a Fidesz a faluba hivatalos, pártpolitikai minőségben is, és ennyi idő elég is volt neki ahhoz, hogy tökéletesen lenullázza önmagát.

Senki sem siratja.

2. Bátraké a szerencse

Nagykovácsi és Szerencs párhuzamba állítása, és a vonatkozó történet részleteinek összevetése következik.  A Nagykovácsit érintő egyes pontokat persze már korábban nagyon alaposan, részletekbe bontva kiszálaztam a blogban, most csak a velős lényeg kerül ismét említésre, (a szövegben szereplő linkek 99%-a blog posztjaira visz, ha valaki felfrissítené az emlékeiben az eseményeket, aprólékosan is.)

A két kronológia évszámai természetesen nem mindig futhatnak egymás mellett, de a hasonlóság/különbség így is érthető lesz.

Koncz Ferenc (Fidesz) volt Szerencs polgármestere, 2010 óta.

Nagykovácsiban 1994-től kezdve, 8 éven át Pájer Árpád vezette a települést. Ő is, mint minden polgármester ebben a faluban az elmúlt 30 évben, keresztény-konzervatív-jobboldali polgármesterként vonult be a helyi politikai élet krónikájába. Az 1998-as választáson egyedüli jelöltként, ellenfél nélkül indult. Négy évvel később rajta kívül már öten pályáztak a polgármesteri székre. Jó okkal alakult ez így.

Mengyi Roland pusztító hatású botrányai és lebukása után a Fidesz Konczot indíthatta el 2018-ban a borsodi 6-os választókerület képviselő-jelöltjeként, amit meg is nyert. Koncznak a törvényi változások miatt döntenie kellett, hogy az országgyűlési képviselőként vagy a település vezetőjeként kívánja-e folytatni a továbbiakban a politikai munkáját. Koncz lemondott a polgármesteri mandátumáról.

Nagykovácsiban nem a törvények módosítása és nem is egy politikai botrány, hanem az önkormányzati vagyont alapjaiban érintő új fordulat hozta el változást...2002-ben. Ezt a változást nem kis részben a helyi vállalkozók indukálták, akik 12 évvel a rendszerváltás után szerették volna végre kimozdítani a falut a politikai és gazdasági  állóvízből. Szintén ennek a befolyásos  -egyes esetekben politikailag is érdekelt, illetve a politikai szereplőkkel jó kapcsolatot ápoló- vállalkozói rétegnek, valamint a rendkívül erőteljes lakossági nyomásnak köszönhetően, Pájer Árpád afféle búcsúajándékként levezényelte a falu történetének legnagyobb hatású ingatlan átminősítési hullámát: ∼2500 egykori zártkerti telket vontak belterületbe/készítettek elő átminősítésre a regnálásának utolsó hónapjaiban. Hatalmas változások voltak készülőben. Nagykovácsi ingatlanpiaca felbolydult. Hadseregként érkeztek a betelepülők, leáldozott a víkendházas boldog időknek, és az építési kedv az egekbe szökött a következő évek során...ma sem csillapodva, mert sokan válaszolnak erre a kérdésre igennel. 2002-nek e forró és lázas napjaiban a zöldfülű, politikailag tapasztalatlan és ifjú Bencsik Mónika is bejelentkezett polgármester-jelöltként, Pájer egyik riválisaként. Főleg helyi vállalkozók/hangadó civilek keresték meg az ötlettel, és ő vállalta a megmérettetést.

Szerencs új polgármestere, időközi választás keretében, az ellenfél nélkül induló Nyiri Tibor (Fidesz) lett, aki korábban Fideszes támogatással lett alpolgármester/képviselő a testületben.

Nagykovácsi új polgármestere 2002-ben Bencsik Mónika lett: fényes győzelmet könyvelhetett el. Az ellenfeleire leadott összes szavazat alig 164-el volt több, mint amit ő kapott. Pájer Árpád visszavonult a direkt politikától.

2002. A polgármester-választás eredménye. zord indafotoforrás: valasztas.hu

Bencsik 2002 és 2014 között vezette a települést: mindig függetlenként indult/nyert. 2006-ban és 2010-ben is elképesztő sikert aratott: mindkét alkalommal több szavazatot kapott egymaga, mint az ellenfelei összesen. A Fidesz kezdetben csak a háttérből, csendestársként, afféle szürke eminenciásként támogatta őt, a 2010-es kampányában viszont már kőkemény nyíltsággal állt mellé a párt. 2014-ben pedig szembe fordult vele, de erről lesz még szó. Bencsik tehát jött, látott, győzött. De a győzelmet nem adják ingyen, és előbb vagy utóbb mindig felbukkannak a pártpolitikai partikban a Virág elvtársak, akik majd kérnek egyszer valamit.

Koncz Tibor azonban nem tudta elengedni a települést: megpróbálta megőrizni a befolyását szerencsi városházán, és továbbra is szívesen érvényesítette volna az akaratát a helyi ügyekben.

Bencsiknek nem volt ilyen gondja Pájer Árpáddal, sőt, tapasztalt elődje kerek-perec megtagadott tőle minden segítséget és tanácsot a faluvezetés labirintusában való kiút keresés során, amikor Bencsik –egyetlen egyszer próbálkozva– megkereste őt ilyen jellegű kérdéssel. 

Nyiri Tibor, a hivatalosan megválasztott városvezető azonban nem kívánt elődjének a bábjaként szolgálni, így  az országgyűlési képviselő/egykori városvezetővel kenyértörésre került sor.

Ezt a partit Nagykovácsiban is lejátszották. Bencsiknek sok támogatója volt, de hamar kiderült, hogy egy részük inkább irányítani szeretné őt, semmint segíteni: bábként szívesebben látták volna, ebben tehát pontos a szerencsi párhuzam. Az ifjú politikusnak és települési vezetőnek (és egy nőnek, ez bizony egy alapvetően férfias világban számít, bármit is mondjanak neked erről a nagyonpolkorrektek) szinte önképzésben, magától kellett megtanulnia ki a barát, ki az ellenség és hogyan lehet átttáncolni az aknamezőkön. A kezdőként is erős akaratú, keményen beszólogató, és hamar félelemmel, irigységgel, haraggal vegyes tekintélyt szerző Bencsik számára igazi tűzkeresztség volt mindez. Számtalan politikai, emberi konfliktusnak a magját vetette el már regnálásának első napjától fogva. A Bencsik-éra 12 éve politikailag és építészetileg is mozgalmas időszaknak bizonyult, aktív háborús zónákkal. Kenyértörésre nálunk is bőven akadt példa, házon belül és házon kívül is.

A konfliktus elfajult, és a Fidesz úgy döntött, inkább ejti Nyiri Tibort a következő választáson.

A Fidesz Nagykovácsiban ilyen akcióval -tehát az új favorit felfuttatásában és bevetésével- kétszer is kockáztatott. Először 2014-ben, aztán 2019-ben. Hat évvel ezelőtt bejött nekik, de 2019-ben már nem, és mindkét alkalommal ugyanaz a szereplő állt az események sűrűjében, csak mindkétszer eltérő szerepben: Kiszelné Mohos Katalin, a jelenlegi polgármester.

2014-ben úgy döntöttek a párt okosai, hogy megszabadulnak Bencsik Mónikától. Harcos 12 év állt Bencsik mögött, de amikor a Tisza-kastély tulajdonjoga és hasznosítása körüli érdekérvényesítésben előbbre helyezte a falu érdekeit és szempontjait mint a párt/a kormányzat akaratát, végleg kihúzta a gyufát: ez volt az utolsó csepp a pohárban, és az amúgy is makacs, önjáró, különutas politikára hajlamos, és a képviselő-testülettel is hadban, bírósági perben álló, ennél fogva masszív bizalmatlansági válságtól övezett Bencsik kiesett a pixisből. Helyi irigyei és haragosai a párt soraiból, azonnal alágyújtottak. A fideszesek új liebling után néztek, és Kiszelné Mohos Katalin személyében meg is találták a kézenfekvő alanyt.

Bencsik és Kiszelné annyira fértek össze békében, amennyire a nátrium és a víz: a heves, robbanásszerű reakció lehetősége mindig ott lappangott kettőjük között. Amikor 2012-ben KMK a Kispatak óvoda vezetőjeként elkövetett egy pénzügyi hibát a cafeteria juttatások kezelésénél, és egy csúf, 1,5 millió Ft-os munkaügyi lyukba esett, Bencsik egy rendkívül feszült hangulatú és kemény stílusú nyílt eljárásban szembesítette a "feltárt anomáliákkal." Ennek végén a képviselő-testület egy "fegyelmi eljárást mellőző megrovásban" részesítette a a Kispatak óvoda vezetőjét. Ezzel a kommunikáció és a munkaügyi bíróság szintjén még továbbgyűrűző üggyel a Polgármester Asszony és az Intézményvezető Asszony addig is meglehetősen hűvös emberi és rideg szakmai/munkakapcsolata menthetetlenül zátonyra futott. Néhány hónapig még elvegetáltak egymás közelségében, de aztán egy másik óvodai üggyel kapcsolatos összezördülés után KMK-nál elszakadt a cérna , és beadta a lemondását. A fideszesek azonnal lecsaptak a mély megalázottságot, sértettséget érző és elégtételre éhes ex-óvodavezetőre, hogy megkérdezzék, nem szeretne-e egy másik fronton törleszteni Bencsiknek. KMK szeretett volna, és belecsapott a tenyerükbe: ezzel lépett a politika színpad deszkáira. 2014-ben a Fidesz őt indította a párt egykori favoritja, Bencsik Mónika ellen.

KMK meg is nyerte a a 2014-es önkormányzati választáson a polgármesteri bőrfotelt, de a politikai értelemben vén rókának számító Bencsik kis híján legyűrte a totális erőfölényben kampányoló fideszes jelöltet, és a négy polgármester-jelölt közül így is a második helyen végzett, mindössze 59 (!) szavazattal lemaradva Kiszelné mögött. Egy bölcs politikai guru ezt intő jelnek és komoly figyelmeztetésnek tekintette volna: Nagykovácsiban ugyanis a rendszerváltás óta, egésze 2014-ig soha nem volt egyetlen egy pártpolitikus/párt hivatalos jelöltje sem a polgármesteri székben. Itt kizárólag független indulónak jutott főszerep. Annak a ténynek, hogy az ország legerősebb politikai erejének jelöltje majdnem alul maradt egy független-civillel szemben, szirénaként kellett volna vijjognia a fideszes fejekben. De nem vijjogott.


A 2014-es önkormányzati választás polgármester-jelöltjeinek szavazatai. zord indafoto/ forrás: valasztas.hu

A Fidesz Nyiri Tibor helyett és annak ellenében az alpolgármestert, Egeli Zsoltot indította el a saját jelöltjeként a 2019-es önkormányzati választáson.

A Fidesz azonban egy idő után nem csak Bencsiktől akart megszabadulni (azóta már rég megbocsátottak neki, Orbán Viktor egyik korábbi évértékelőjén is gyakorta felbukkant az arca a hallgatóság soraiban). 2019-ben úgy határoztak, hogy Kiszelné Mohos Katalint is lecserélik. Már 2014-ben, közvetlenül a győzelem után, az öt éves mandátum első napjaiban repedések mutatkoztak a gyümölcsözőnek induló kapcsolatban, amikor nem azok kapták az alpolgármesteri/bizottsági kinevezéseket, akik számítottak erre. Ezeken a posztokon főleg KMK erős (pl. KDNP-s) szövetségesei és ismert civil támogatói kaptak lehetőséget és/vagy elnöki tiszteket. A külsős megbízatású alpolgármester személye sem igazán tetszett a fideszeseknek, akik nyilván sokkal nagyobb hálát vártak volna el ettől a politikai ismeretlenségből kivakart "óvónénitől".

 forrás: NAVA ( M1 Az Este)

Még a 2014-es jégkatasztrófa is a kezére játszott az alig két hónapja megválasztott, zöldfülű polgármesternek: a falu a hírek élvonalába került, és Kiszelné egy csapásra médiasztár lett, ahol ez ügyben tettre készen, profin és magabiztosan nyilatkozva építette fel a kompetens köztisztviselői imázsát.

A Párt irigy és rosszindulatú mamelukjai rájöttek, hogy még Kiszelné Mohos Katalin sem az a könnyen dróton rángatható és befolyásolható alany, akire álmaikban vágytak. Pedig mindent megtett a győzelemért és a párt bizalmáért...egy bizonyos határig. Amikor az kellett,  akkor a saját, civilként felépített emberi hitelét is a márgás, agyagos nagykovácsi földig leamortizálva pszichopatázott. A kampány során kritikátlanul átvette és magára égette a Fidesz hazugságát arról, hogy ha őt megválasztják itt polgármesternek, akkor lesz önálló uszoda  a faluban: ezzel átdobta a palánkon a falu teljes lakosságát...elsősorban persze a szavazóit. (mivel én a nővérként is köztiszteletben álló Dékány Angellára, Bencsik egykori alpolgármesterére/képviselőre, majd egy Bencsik-ellenes, meglehetősen hevenyészetten összetákolt pancserpuccs egyik élharcosára szavaztam 2014-ben, engem nem érintett közvetlenül a csalódás) Kiszelné, immár polgármesterként  Sorosozni sem volt rest amikor megkapta erre az ukázt. Elvileg tehát a lojalitásával sem volt hiba.

De mindezektől függetlenül később  – többnyire –szokatlanul nyíltnak és párbeszédre késznek mutatkozott minden irányban. Ráadásul olykor falakba futottak nála a pártkatonák, amikor csak bólogatást, aláírásokat vártak volna tőle...és, ami tetézte a bajt, hogy a testület egy meghatározó része is aktívan támogatta ebben a nagykovácsi-harmadik utas ellenállásban. Végül elegük lett a rugalmatlanságából, és a 2019-es önkormányzati választásokon KMK helyett is inkább új játékost szerződtettek a ligába: a mór megtette, a mór mehet. A KMK helyére pályázó fideszes kiskatona politikailag annyira ismeretlen, súlytalan, nulla beágyazottságú, jelentéktelen és lényegtelen szereplő volt, hogy e poszt írásakor meg kellett néznem a saját blogomban, hogy mi volt a neve, mert már elfelejtettem. Pedig mindenkivel kezet fogott a Fidesz elérhető prominensei közül, csak a szerencsével és a politikai józansággal nem. A csúfos kudarcot ∼két hónappal a választások előtt borítékoltam, és lőn. 

Nyiri Tibor függetlenként indult, és megnyerte a választást.

Kiszelné függetlenként (A Szépkovácsi Egyesület jelöltjeként, ennek a frissen alakult civil formációnak a támogatásával/tagjaival) indult, és megnyerte a választást. Előtte azonban volt egy rövid futása: májusban ugyanis még azt nyilatkozta, hogy élvezi a párt támogatását, és a Fidesz őt fogja indítani. Amikor kiderült, hogy ez nem így lesz, pergament és lúdtollat ragadott, hátha visszaveszik a buliba a fiúk. Erről még fideszes ellenfelei is kéjes örömmel emlékeztek meg, amikor az orra alá dörgölték a kampányban, milyen erőbedobással lobbizott a Fidesznél, hogy ő lehessen ismét a párt jelöltje.

A rossz nyelvek szerint KMK közel két oldalas értetlenkedő és egyben elkötelezettségét bizonyító levelet írt a Fidesz legfelső (mondom, legfelső) vezetőinek, amelyben a mellőzésének okairól is tudakozódott. Válaszra sem méltatták. Csak ez után döntött úgy, hogy függetlenként harcba száll a korábbi pozíciójáért. Nyilván közrejátszhatott ebben, hogy hamar rákapott a politikai hatalom ízére, de az emberi tényezők közül szerintem ezúttal is a személyes sértettsége volt a fő motiváló erő. Immár másodszor. 

Egeli Zsolt, a Fidesz jelöltje nem egyszerűen elveszítette a választást, hanem csapatának képviselő-jelöltjei közül sem jutott be senki az új testületbe, tehát a Fidesz maradéktalanul és tökéletesen elveszítette a települést.

Ezt a mondatomat, így, egy az egyben átmásolhatnám ide, csak a polgármester nevét kéne lecserélni. Az a 8 ember, aki Nagykovácsiban csatlakozott a a Fidesz frissen előhalászott ismeretlen üdvöskéjéhez, jegyet váltott a már süllyedő Titanicra. A narancsvitéz magával rántotta a mélybe a csapatát is. Egyetlen egy sem jutott be közülük a testületbe: politikai értelemben megsemmisítő vereség volt. A Fidesz polgármester-jelöltje az utolsó helyen végzett, jócskán lemaradva a másik 3 aspiráns mögött. Még a másik független jelölt, illetve egy méltán nagy ismertségre szert tett civil szerveződés jelöltje is megelőzte őt.

 2019. A polgármester-választás végeredménye. zord indafoto/ forrás: Nagykovacsi.hu

Nem működött a varázslat. De miért nem? 

A Fidesz önfelszámoló stratégiájának egyik forrását az jelentette, hogy Nagykovácsiban KMK lecserélésének módja, a helyi fideszesek és a helyi KDNP-sek között is mély árkokat szakított fel. Jegyezzük meg: és sok helyi Fidesz szavazóban/orbánistában is ellenérzést keltett. (az orbánisták nem feltétlenül kritikátlan fidesz szavazók is egyben) Nagyjából abban sem igazán sikerült közös nevezőre jutniuk, hogy ki itt az igazi KDNP-s, ki nevezheti magát joggal annak, vagy hogy ez mit jelent. A kampány során ez az árok egyre szélesedett. A verbális hadszíntér fideszes verőlegényei nem válogattak a sem a módszerekben, sem a helyszínekben, sem a kipécézett személyekben. A kormányzati koalícióban olyan gördülékenyen összedolgozó két párt Nagykovácsiban kevésbé ápolt harmonikus kapcsolatot. Amennyire nem létezik ugyanis KDNP nevű párt országosan (csak technikai értelemben valósak), legalább annyira létező, aktív és befolyással bíró ez a politikai szerveződés egyes településeken, kisebb közösségekben, helyi formációkban és a tagság tekintetében, és ez Nagykovácsiban is így van. Amikor Kiszelnét kipöckölték a fideszesek a játszmából, ő egyáltalán nem egy légüres térbe hullott.  Civilként, óvónőként, intézményvezetőként dolgozva, a háttere – ahonnan a politikába érkezett – nagyon jó volt. Sok támogatót szerzett: szerették, tisztelték, becsülték az alapvetően segítőkész, barátságos, jó természete és egyéb pozitív emberi kvalitásai miatt, a hosszú szakmai múltja miatt pedig eleve széles kapcsolati hálót ápolt, és így mély barátságokkal is körülbástyázott szereplője volt a falu közéletének, híveket pedig a képviselő testületből, és a KDNP soraiban/illetve a helyi keresztény közösségekben is nagy számban talált. 

A helyi fideszesek valójában magukra robbantották a lőszerraktárt, amikor kirúgták őt.

A másik ok prózaibb: sokaknak lett elege a pártpolitikai feszültségből, ami a Fidesz beköltözésével gyökeret vert a közbeszédben. A párt megjelenése a faluban felszínre hozta a Fidesz pártpolitikai ellenzékét is: a nácizás/fasisztázás és a kommunistázás része lett ennek az 5 évnek.  A Fidesz országos politikájának stílusa összecsengett a helyi fideszesek messzi múltba nyúló agresszív, lekezelő stílusával, nem csak egy ember esetében, nem csak egyszer, és nem csak kivételes alkalmakkor, ami aztán a 2019-es kampányban hatványozottan kibukott. A polgárok egyszerűen nem akartak ismét hivatásos pártpolitikust/pártok által jelölt politikust látni a falu legfelső vezetőjeként/vezetésében. Leszűrték az 5 évnyi tanulságot 2014 és 2019 között. Ebből fajta nyomulásból ennyi elég volt a falunak.

Koncz Ferenc elhunyt egy motorbalesetben (Isten nyugosztalja), így a megüresedett választókerületi helyére időközi választást írtak ki, amely zajos és indulatokkal teli vihart kavart az összellenzéki jelölt miatt.

A Fidesz országgyűlési képviselő-jelöltje, Koncz Zsófia, az elhunyt képviselő lánya lett.

Koncz Zsófia felkereste Nyiri Tibor polgármestert, és arra kérte, hogy működjenek együtt a város/ a választókerület/ a térség érdekében.

Nyiri Tibor, Szerencs polgármestere 38 másik polgármesterrel együtt, egykori ellenfelének a lányát, Koncz Zsófiát támogatta a kampányban, aki nem osztott krumplit.

Koncz Zsófia győzött a megtépázott összellenzéki jelölttel szemben.

Nagykovácsiban szerencsére nem terhelte a politikai harcokat/politikai közéletet tragikus halálesettel összefüggő időközi választási kényszer, tehát országgyűlési választókerület képviselői posztjának betöltésére sem. Ráadásul itt a Fidesz legfeljebb a Lexusoknál magasabb kategóriájú járművek osztogatásával tudná hatékonyan befolyásolni a választási végeredményt a saját javára, ha úgy érezné, hogy csak illiberális módszerek segíthetnek. A Lexus, Nagykovácsiban: népautó.

Csenger-Zalán Zsolt, a 2. választókerület országgyűlési képviselője sem viselkedett úgy a kampányban, mint, aki hosszútávra tervez Kiszelné Mohos Katalinnal: amint a Fidesz megnevezte Haraszti Bálintot, az új, helyi jelöltjét, azonnal és látványosan hátat fordított KMK-nak, félresöpörve az elmúlt 5 évet, amiben közösen ügyködtek a szebb jövőért. Nem volt sok pacsizás meg  puszi-puszi, nem volt sok "majd meglátjuk mi lesz, Katalin" , nem volt sok "depiszkosulnagyon közösek az érdekeink, Katalin, elvégre a ha nyersz, akkor a választások után is együtt kell dolgoznunk, ugye"....pedig de. Aztán jött a mérgezett feketeleves, amikor a félreállított ex-óvónéni ledózerolta a színről az összes riválisát, és egy kivétellel a csapatának az összes tagja is bejutott a képviselő-testületbe, ezzel háborítatlan nyugalmat szerezve a döntések terén: 8 (KMK+7 tag) Szépkovácsi küldöttel szép igazán ez a Nagykovácsi, politikai értelemben. CSZZS-nek újra az orcájára kellett erőltetnie a feszengő művigyort, amikor először találkozott Nagykovácsi régi-új polgármesterével. Nehéz néha a fidesz politikusainak is az élete, de a nyűglődésük kínjai miatt hullajtsanak mások könnyeket.

3. A győztes nem visz mindent

Persze van ennek a történetnek egy másik oldala is, és ez szintén összecseng azzal, amiért Nyiri Tibor (+ 38 mások körzeti polgármester) támogatta egykori ellenfelének a lányát a közös célok érdekében...amikor még azt sem tudhatták, hogy Koncz Zsófia megnyeri-e majd a választásokat. Ez olyasmi, amit nem lehet elégszer elismételni, a szerencsi polgármester botrányt kavart hasonlatához igazodva ismét: Nagykovácsi sem vonhatja ki magát a valóság kényszereiből. A települési polgármestereknek és a képviselőknek együtt kell működniük a választókerületben egymással, és mindannyiuknak együtt kell dolgozniuk a választókerület országgyűlési-képviselőjével. Ez a választókerület minden településének testületére igaz, akkor is, ha esetleg sok tüskét hordoznak a szereplők, és nehezen felejtenek. Bár a civilek karcos kritikái szerint pl. a BÖT, a Budakörnyéki Önkormányzati Társulás összejövetelei az önkormányzatok hatásköreit érintő törvényi szűkítések, a vagyoni elemek központi lenyúlása és a kormányzat pénzügyi/adóelvonásai miatt inkább csak szendvics és sajtos pogi dumapartik, ahol lufihámozáson kívül semmi sem történik, a valóságban azért mégis ezek jelentik az utolsó kapaszkodóit annak, hogy érdemi és közös érdekérvényesítés jöhessen létre a fontos ügyekben. 

Így vagy úgy, de végül minden nyeregben maradt szereplőnek vissza kell találnia a helyes és egyetlen elfogadható útra: aki győztes, az köztisztviselőként és falu első embereként

  • nem engedheti meg magának az olyan dacos kijelentéseket, hogy "SZDSZ-es minisztériumtól én nem kérek pénzt", (a Bencsik-éra egyik emblematikus, elhíresült mondata volt, az első ciklusának idejéből)
  • ahogy azt sem tűrheti, hogy mellékszereplővé degradálják a saját irodájában, (ahogyan azt a helyi főcivilek megtették Kiszelné Mohos Katalinnal, és amit soha nem tehettek volna meg Bencsikkel)
  • és ahogyan túl kell lépnie a saját árnyékát is, ha eredményeket, sikert, prosperitást, javuló közszolgáltatásokat,... Linum Udvart akar (ezzel növekvő adóbevételt, (talán) új önkormányzati hivatalt szerezve, ahogyan – részben az elődjére hárítva a felelősséget ugyan – de végül Kiszelné Mohos Katalin is bevállalta a feladatot)
  • vagy egyszerűen csak túlélésre játszik e zord időkben.

Ahogy mondtam 5 évvel ezelőtt, a blog legelső posztjában: csak idő kérdése, és biztosan felépül, mert Nagy ÜzletKét hatalmas daru dolgozik a Linum Udvar építésén. Nem csak a látvány rendkívül szokatlan. Többé semmi sem lesz ugyanolyan Nagykovácsiban. A megnyitásával egy 1998-ban(! de szerintem 1996-ban) kezdődött, és 5 teljes polgármesteri cikluson átívelő történet végére kerül majd pont. Pájernek minimum 4, Bencsiknek 12, Kiszelnének 5 éve van benne (+ a 2019 utáni resztli). A Linum Udvar a tökéletes példázata a közéleti viszályokon és a civil-politikai ellenálláson is végig vert következetességnek és akaratnak. Nem mindenki örül neki. Én igen. Ha már történelmileg úgy alakult, hogy az ölyvek, kis sólymok, vércsék, énekesmadarak és sárkányeregető gyerekek óriási mezője beépült...mert be kellett épülnie. 

Ahogy Szerencsen, úgy Nagykovácsi polgármesterének is mindig át kell limbóznia a realitások lécei alatt: hogy ez politikai, gazdasági, vagy emberi, az teljesen mindegy. Egy helyben vereséget szenvedett és talán revansra éhes, de országosan/régióban megkerülhetetlen politikai tényezővel -jelen esetben a Fidesz kormányzattal és a vesztes fideszes csapatot támogató 2. választókerület országgyűlési képviselőjével-  kell összedolgoznia. Kompromisszumok nélkül ez nem megy.

És talán éppen emiatt az a kritika sem teljesen légből kapott, vagy legalább is bizonyos részleteiben igazolható – ezt sokan megfogalmazzák Nagykovácsiban, értelemszerűen elsősorban az alulmaradt civil ellenfelek – ,hogy Pájer lecserélése Bencsikre, Bencsik lecserélése Kiszelnére, majd Kiszelné sikeres harca az Ismeretlen Fideszes Kiskatonával szemben, valójában soha nem hozott és nem is hozhatott érdemi változást a dolgok menetében: ezek ugyanazok...vagy ha személyek nem is, a történet, amit vittek/visznek, az ugyanaz. Kiszelné is fideszesből avanzsált függetlenné, de nyugaton a helyzet változatlan. Szerintem nem, de mindent, egyesével mérlegre kell tenni: jóból és rosszból is jut a serpenyőkbe. Azért az elfogultság nélkül kijelenthető, hogy a változás pl. határozottan pozitív a 2019 előtti 5 évhez képest. Ettől azonban még nem változik meg a magyar rögvalóság. A nagykovácsi önkormányzat is szügyig bele van ragadva a NER erkölcsi és gazdasági ingoványába, és nehéz így ugrálni. img_1356.jpg

A Cinke Elnökének, Dr. Deák Józsefnek a magánya. Ilyen volt egy kerekasztal-beszélgetés a 2019-es választások idején: a Civilek Nagykovácsiért Egyesület rendezésében meghirdetett polgármester-jelölti vita és programismertető beszélgetés teljes kudarcba fulladt: Kiszelné Mohos Katalin és Haraszti Bálint eleve elzárkózott/visszalépett a lehetőségtől már előtte, Kósa Emőke eljött (a képviselő-jelölt/csapattag Horgas Péter kíséretében), majd rögtön az elején ki is mentette magát azzal, hogy ez a vitaest így értelmetlen, és lelépett. Lesz külön poszt a témáról. Ez itt a nagykovácsi politikai valóság igaz arca és kontrasztja: elöl minden fényben fürdik, de sötétség öleli körül a teret.

Tény: a 2019-es választások után konszolidáltabb lett a belső hatalmi struktúra. Eltűnt néhány kellemetlen, régi figura a képből. Felbukkant helyettük néhány új. Javult az önkormányzat általános imázsa, szelídebbek lettek a közéleti hétköznapok, több a pozitív hír, és KMK még a járvány első hullámában (ismét egy katasztrófával kezdődött a polgármesteri ciklusa) a karantén-intézkedésekkel és a falu egy hónapos lezárásával is jól vizsgázott, a keménykezű döntéshozó szerepében. Viszont – hiába gazdag a falu a lehetőségei terén– a kormányzati beavatkozások és rövid póráz miatt az önkormányzat mozgástere rohamosan csökken, vagy egyes területeken teljesen megszűnt. Emellett azt is észre kell venni, hogy a házon belül zajló kispályás kiszorítósdi 2020-ban is a régi nóta szerint történik: az önkormányzati intézményekből kitiltották a rivális –a képviselő-testületben egy fővel jelen lévő– civil/politikai mozgalom magazinját. A kommunikációs csatornák is bedugulnak időről-időre, és ritka ugyan, de a karcosan pökhendi, lekezelő és kioktató tónus is ismerős lehet egy-egy lakossági ügykezelés kapcsán...ilyen esetekben fontos, hogy ne maradjunk adósai a stílus terén sem a szavazataink árán hatalmat nyert közszolgáknak. Ez egy oda-vissza játék, és azért mert tegnap nem te voltál a célkeresztben, hanem egy másik civil, akivel talán vitád is van sok esetben, holnap még te is sorra kerülhetsz: ez minden szolidaritás alapja a mindenkori hatalommal szemben.

A 2002 óta eltelt  polgármesteri ciklusokban (plusz egy évben) vannak tehát mélyen meggyökeresedett, visszatérő és kellemetlenül hideg módszerek, amelyek a háttérben összefűzik ezt a 20 évet, míg a kirakatban minden csupa flitter, csillogás, mosolyparti.

Mindenkinek vannak közéletet érintő titkai, aki a politika fősodrában, vagy az általa keltett hullámokon evez. Mindenki eltemet magában néha néhány erősen kiábrándító, negatív élményt, rossz tapasztalatot, durva hatásra képes információt, hiteles, de tanúk/kép-és hangfelvételek híján bizonyíthatatlan ügyet...és persze talán hiteltelen, de szívnek kedves pletykákat is. Sajnos ilyenekből  jómagam is begyűjtöttem e hosszú évek alatt párat, és többet is eltemettem a fiókom mélyére. Ez van: mindannyian örök kollaboránsok vagyunk. Hallgatunk, elhallgatunk, eltitkolunk, befelé fordulunk, félrenézünk, hazudunk, hogy cserébe békében élhessünk, és fenntartsuk a jó emberi kapcsolatok törékeny, de rendkívül fontos útjait: ezeken működtetjük a rendszert, a maga rendszerszintű vagy időnként törést okozó anomáliáival együtt, hogy közben – remélhetőleg– mindig előre, fölfelé és jobb idők felé haladhassunk. Azzal nyugtatjuk a lelkiismeretünket, hogy a közösség nyugalmát (sokszor hallom ezt) vagy egy védtelen, megóvni akart egyén érdekeinek védelmében, a kisebbik rosszat választva rejtjük el a csontvázakat a szekrénybe. Még akkor is ha tudjuk, hogy ezzel darabkákat törünk le a nemesnek hitt énképük illúziójából.

Mert a saját morális, erkölcsi, etikai határaink önfelszámoló stratégiájában terén sokunknak van elszámolnivalója a lelkiismeretével. Elég ha az országnak erre a 10 évére nézünk, amiben élünk. Ebben a rendszerben, amelyet mi alkottunk és mi táplálunk, és ami miatt csak magunkat okolhatjuk, ha rossz, véteknek számít az is, ha az igazság kimondásának és feltárhatóságának határokat szabunk. Ezek pedig olyan határok, amelyeket szabad akaratunkból állítunk fel magunk köré: nem okolhatunk érte senkit.

Persze némi sovány, szánalmas önfelmentő vigaszt nyújthat a történelmi tapasztalat: időnként helyére billen a világ rendje. Hiába tűnik úgy az adott pillanatban, hogy a siker fénye zavartalanul ragyog le egy győztes politikusra a felhőtlen égből, az igazán nagy égi háborúkat mindig megelőzi a vihar előtti csend. Mert nem lehet mindent megtenni, nem lehet mindig kihátrálni a felelősség alól, nem lehet mindent szőnyeg alá seperni, nem lehet mindent eltussolni, nem lehet állandóan mindenkivel harcban állni, néha szembe kell nézni az igazsággal, nem lehet a végtelenségig semmibe venni a valóságot. Falun, ahol az emberi viszonyok rendszere sokkal érzékenyebb, közvetlenebb, átjárhatóbb, ezernyi finom rezdüléssel és erős helyi érdekekkel teli, a látszatot fenntartani hosszú ideig szinte lehetetlen feladat. Jól kell záródnia annak a szekrénynek...ha és amennyiben csontváz van benne. 

Néha az repíti le a szelepet, hogy az állandó, több fronton vívott, nem csak a múltban, hanem a jelenben/közelmúltban is sokszor indokolatlanul kiélezett politikai/közéleti harc nyomását már nem bírja el a falu kuktája, még a virtuális térben sem. És akkor elhagyja Nagykovácsit a szerencse: a boldog békeidőket felváltják a kampányidőszakok feszültségét idéző zord idők, és a vihar hullámai betemetnek minden rendű és rangú politikust, polgármestert, képviselőt, politizáló civil mozgalmat, civilt, civil hírportált...vagy rendíthetetlen erejűnek hitt politikai pártot egyaránt. 

Nagykovácsiban ez ennek az elmúlt ∼20 évnek az egyetlen, biztos, és maradéktalanul bizonyítható tanulsága.

Annak, aki tanulni tud belőle.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr5816259402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reding Roli 2020.11.15. 17:40:28

A Linum Udvarral kapcsolatban állítólag civilek 2x is nèpszavazást kezdemènyeztek , de a Főváros Környèki Törvènyszèk elutasította....Ha a CBA èpíti, akkor azt tulajdonkèppen a pártállam èpíti ...Hiper- szuper lesz, ès maximálisan környezetbarát , hogy a nagykovácsi , fehér lexusos hölgyek is coolnak èrezhessèk magukat, amikor majd ott vásárolnak......Vègül is Nagykovácsi az elit egyik preferált lakóhelyèvè vált ....Manapság ott élni privilègium , ugye ?:)

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.11.15. 19:06:03

@Reding Roli: Nem csak állítólag, és a teljes történet itt van a blog jobb oldalán a menüsorban, illetve a blogbposztban (linkek) De ennek elolvasásához készíts be sok kakaót és mézes kalácsot.

Mellesleg: a Linum Udvar technológiai és építészeti szempontból valóban környezetbarát. :-)

Bubu64 2020.11.17. 11:21:33

Kívülállóként is nagyon érdekes volt az írás, a politikai mocsár mélységeit és a benne lévő emberek pszichológiáját mutatta meg ismét nekem.
KMK óvoda vezetőként "direkt" hibázott, vagy véletlenül. A Fidesz vezetése tévedhetetlenül találja meg a hibákat elkövető embereket(lehet őket zsarolni), akikben ráadásul működik a hiúság. Bencsik már teljesen letett a politikai közszereplésről, vagy esélye sincs, gondolom ott is a Fidesz közeli vállalkozók fújják a passzát szelet. Még egy dolog feltűnt, nagyon kevés érdeklődő volt az utolsó választáson.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.11.17. 11:37:05

@Bubu64: KMK természetesen véletlenül hibázott. Egyetlen intézményvezető sem tenne ilyet szándékosan a hivatali, a jogi, az emberi, az erkölcsi, a morális következmények miatt...de mint látható, ahol az egyik kapu bezárul, ott kitárul egy másik. Talán még most is a civil pályán futna valahol, ha ez nem történik meg vele. Így viszont már 6 éve főállású politikus/polgármester-képviselő.

Azt persze nem tudom melyikkel jár/járt volna jobban, ezt csak ő tudja.

Bubu64 2020.11.17. 11:50:21

Azért abban nem vagyok biztos, hogy egyetlen intézményvezető sem tesz szándékosan ilyet, nézzük csak meg Orbánt, de fogadjuk el, hogy véletlenül, mert van olyan, én is beleestem már. Hiszen egy ország is egy intézmény, csak nagyban. A kapus mondást én is szeretem, teljesen helytálló.
süti beállítások módosítása